Hogy mondjam el mindazt,
Mely lelkem mélyében virraszt?
Te vagy a csoda,mely lükteti szívemet
És átjárod porcikáimat és élteted testemet.
Erőt adsz,mikor a csillagok kihúnynak,
Mikor a kártyavárak illesztései széthullnak.
Hiányzol,mint nap a bimbozó virágnak,
Mint a nyüzsgő pezsgés a világnak.
Szeretlek és átúsznám érted az óceánt,
És meghóditanám az egész óperenciát.
Szeretlek és beszélnék érted az angyalok nyelvén,
És ha kellene ölelnék az ördög kezével.
Nagy a távolság még közted és köztem,
De remélem a szívedbe költöztem.
Nem adhatok mást csak mi vagyok:
SZÍVEM,TESTEM,LELKEM,SZERELMEM!
Hiszen én is csak ennyi vagyok.
