Mit nekem a halál?
Ki nem tud élni,
Ki csak jár, de nem beszél,
S nem tud halni.
Kinek nincs hangja,
S nem tud tenni,
Csak szeretett lenni,
Azért, hogy meghaljon.
Mit nekem a halál?
Ki nem tudja kihasználni
A lehetőséget, sem vállalni,
Kiben omolt egy világ.
Ki elhitte, szép minden,
De minden csak pénz,
Hatalom és éhség,
Hányinger a torkodon.
Hol ember embernek farkasa,
Gyötrelmek sóhaja,
S a halál a legrosszabb,
Az életnél biztosan jobb.
S hol a szeretet,
A hűség, a becsület,
Melyben sokáig hittem,
Vajon elmerül velem?
Hol vannak az eszmék,
A magas végletek,
Hol a hit és értelem,
S nincs végzetem?
Hol vannak a percek,
Mikor egyenlők voltunk,
Tiszták, ártatlanok, egyek?
Álmodva túl sokat áhítottunk.
Mit nekem a halál?
Ha nem tartozom sehová,
Ha teher,és dobál
Minden, mi mozgat valahová.
Tudod elkerülhetetlen,
S szinte örülsz ennek,
Mert bár semmi leszel,
Ki alig élt, boldogtalan.
Ha nem érzel értelmet,
S tudod, közelít a véged,
S tudod, mily hamar lesz,
Nem bánod ezt.
De mi ez a gyötrődés,
Ez az életért ragaszkodás?
Az élet egy bús, reményes kosár,
Mely lassan elfelejt már.
Ugyan már, mit nekem a halál?
Leülök és várok rá.
